Cart
0
0 Ft
Dukai Babett
Az írás számomra eredetileg terápiás eszközként jelent meg. Korábban novellákat és félbemaradt történeteket írtam, majd saját belső folyamataim, megéléseim és családi mintáim vezettek el ahhoz, hogy az írást mélyebb, személyesebb formában kezdjem használni. A bennem élő hipnotikus, szimbolikus világ nem menekülés a valóság elől, hanem egy másik nézőpont: a lelki folyamatok belső képeinek, érzeteinek és felismeréseinek kivetülése.
Nem tartom magam klasszikus értelemben vett önsegítő szerzőnek. Sokkal inkább olyan történetek megalkotására törekszem, ahol a lélektani mélység és a fikció természetesen fonódik össze, és amelyek segíthetnek megérteni a belső folyamatokat. Regényeimet olyan olvasóknak szánom, akik a pszichológiai vagy önismereti témák iránt érdeklődnek, de közelebb érzik magukhoz a történetmesélés élményét, mint az elméleti megközelítést. Ez az út nem külső elvárások mentén indult, hanem belső késztetésből: önmagamért kezdtem el járni, és azért maradtam rajta, mert valódi kapcsolódást hozott.
A célom nem iránymutatás vagy tanítás, hanem jelenlét és hangulat teremtése – hogy a szövegek képei, érzései és finom felismerései teret adjanak az olvasónak is a saját belső élményeihez való közeledéshez. Így szeretnék inspirációt adni – nem szakemberként, hanem egy olyan leszületett lélek tapasztalatain keresztül, aki maga is benne él a saját fejlődési folyamatában.
Ha mindez mások számára is jelenthet kapaszkodót, megértést, csendes támogatást vagy akár csak egy leheletnyi motivációt, akkor a saját írásom betöltötte azt a szerepet, amiért megszületett.
Első regényem főszereplője, Lizy szavaival élve: "Kívánom minden megkonyult, kiszáradt, feslett, vagy csak kíváncsi virágszálnak, hogy legyen bátorsága és hite egy ilyen utazáshoz. Én pedig úgy döntöttem, tovább haladok a saját dzsungelemben."
